01
Offline véglegesítés
A fizetést fogadó fél hálózat nélkül, a helyszínen dönt. Nem store-and-forward, ahol a kockázatot elhalasztják és később valaki más viseli — hanem valódi, helyben végleges elfogadás.
Előzmények
Az az állítás, hogy „nem ismert más rendszer”, pontosan annyit ér, amennyit a mögötte álló keresés. Ezért az oldal tételesen közli a mércét, a vizsgált forrásokat és az eredményt.
Hét, egyenként eldönthető tulajdonság, amelyek mentén bármely rendszer összemérhető: akadémiai konstrukció, ipari termék, jegybanki kísérlet, szabadalom. Az első hat falszifikálható — ha valaki mutat egy rendszert, amely mind a hatot teljesíti, az állítás megdől.
01
A fizetést fogadó fél hálózat nélkül, a helyszínen dönt. Nem store-and-forward, ahol a kockázatot elhalasztják és később valaki más viseli — hanem valódi, helyben végleges elfogadás.
02
A biztonsági érvelés nem támaszkodik a felhasználó eszközében lévő manipulációálló komponensre. Közönséges okostelefon, biztonsági hardver nélkül. Ha egy rendszer opcionálisan használ ilyen komponenst, de a biztonsági állítása nélküle is áll, az megfelel; ha az állítás a komponens nélkül összeomlik, az nem.
03
A digitális bankjegy offline megy tovább kézről kézre — legalább két ugrás, a kibocsátóhoz való visszatérés nélkül. Ez a különbség egy elektronikuspénz-kártya és a készpénz között: a kártyáról az érték a kereskedőhöz megy és ott megáll, a bankjegy pedig továbbmegy.
04
A kettős költő kiléte kriptográfiailag kinyerhető a két költés nyomából. Nem egy megbízható harmadik fél tárja fel, és nem egy hatóság mérlegel: az azonosítás a konstrukcióból következik, és bárki ellenőrizheti.
05
A rendszer pontosan az eredeti csalót nevezi meg, és a lánc összes többi, jóhiszemű tagja megőrzi az anonimitását — sem a csaló előtti, sem az utáni becsületes birtokosok nem lepleződnek le, és nem is válnak gyanússá.
06
Formális tétel arról, hogy becsületes felhasználó ellen nem állítható elő érvényes kettős-költés-bizonyíték — sem rosszhiszemű kibocsátó, sem összejátszó láncrésztvevők által. A szakirodalom ezt exculpability vagy non-frameability néven ismeri. Ez az a tulajdonság, amely a valódi felelősségre vonást elválasztja a puszta megvádolhatóságtól.
07
Verziózott specifikáció, referencia-implementáció, működő demonstrátor, mért méret és mért futásidő, megnevezett görbeválasztás, éles alapréteg, valamint szabályozói és kárrendezési keret. Az a konstrukció, amely papíron helyes, de a kasszánál használhatatlan, nem fizetési rendszer.
A mércével szemben a szokásos kifogás az, hogy a szerzője magára szabta. Ezért érdemes kiemelni: egy független rendszerezés az ötödik tulajdonságot pontosan ugyanígy méri. A 2026 márciusi SoK: Offline Payment Systems (Innsbrucki Egyetem, Bécsi Egyetem, SBA Research; arXiv:2603.16320, harminchat rendszer) egyik táblázatoszlopa a „privacy revocation”, és így határozza meg: DS, ha a feltárás kizárólag kettős költés esetén következik be, és U, ha a becsületes felhasználók magánszférája a kettős költő felderítésének mellékhatásaként, szándékolatlanul is feltárulhat. Az U jelölést a szerzők pirossal, kifejezetten nemkívánatos tulajdonságként szedik. A teljes offline képességű rendszerek közül pontosan kettő kap U-t — ugyanaz a két konstrukció, amelyet a fenti mérce is ellenpéldaként nevesít. A kritérium tehát nem a Pactena találmánya.
Négy évtized, tételenként: mit adott az adott lépés, és mibe került. Sorban olvasva a vonalnak van egy alakja — minden lépés, amely nyert egy tulajdonságot, máshol fizetett érte.
1982
Chaum: a vakaláírás.
Az anonim digitális készpénz gondolata, olyan konstrukcióban, amely máig alapvető.
Online. A kereskedőnek minden egyes fizetésnél fel kell hívnia a bankot, hogy megtudja: a bankjegyet elköltötték-e már. Offline használatra alkalmatlan, és nincs benne továbbadás.
1988
Chaum–Fiat–Naor: offline elektronikus készpénz.
Az önleleplező kettős költés születése. A költő identitása úgy van a bankjegybe kódolva, hogy egyetlen költésnél nem derül ki semmi, két költésnél viszont a bank kiszámítja a csaló nevét.
Egy ugrás. A felhasználó fizet a kereskedőnek, a kereskedő deponál. Nincs kézről kézre járás. Egy pontosítás: a cikk nem tartalmaz lehetetlenségi bizonyítást a megelőzésről. Amit tartalmaz, az tervezési döntés — azért épít a detektálásra a megelőzés helyett, mert offline környezetben a megelőzés nem adható meg.
1990–1992
Okamoto–Ohta: az első átruházható elektronikus készpénz.
A pénz tetszőleges számú felhasználó között mehet tovább.
Az anonimitás gyenge. Kettős költés nélkül is eldönthető, hogy két fizetést ugyanaz a felhasználó végzett-e. A szakirodalom ezt később weak anonymity néven írta le.
1993
Chaum–Pedersen: egy negatív eredmény.
Bizonyítás arról, hogy az átruházott bankjegy mérete minden továbbadásnál szükségszerűen nő, és hogy korlátlan erőforrású megfigyelő mindig felismeri azt a bankjegyet, amely korábban a birtokában volt.
Ez a tétel az egész későbbi vonalat meghatározza: bármely átruházható konstrukciónak fizetnie kell ugrásonként. A kérdés csak az, hogy mennyit.
2005
Camenisch–Hohenberger–Lysyanskaya: Compact E-Cash.
A kivét hatékonyságának áttörése — sok bankjegy egyetlen művelettel, kis készlettel. Azóta is széles körben használt alapkonstrukció.
Nem átruházható. Felhasználó → kereskedő, és itt vége az útnak.
2008
Canard–Gouget: a formális modell.
Az átruházható készpénz anonimitási fogalmainak első formális rendszerezése, és annak bizonyítása, hogy a legerősebb elképzelhető fogalom elérhetetlen. Adnak egy konstrukciót is, amely minden elérhető tulajdonságot teljesít.
A szakirodalom saját szavaival „completely impractical” (teljességgel gyakorlatiatlan): általános bonyolultsági redukciókra épül, tehát elvi konstrukció, nem építhető rendszer.
2009
Fuchsbauer, Vergnaud és szerzőtársaik: átruházható készpénz állandó mérettel.
Ügyes megkerülése a növekedési korlátnak: a lánc előzményét nem a bankjegybe teszik, hanem a felhasználóknál tárolt nyugtákba. A méret állandó marad.
Ez a vonal legtanulságosabb ára. Kettős költésnél egy megbízható követő fél felfedhette azoknak a becsületes birtokosoknak a kilétét is, akiken a megfertőzött bankjegy utóbb áthaladt — az ártatlanok megfizették a bűnös árát, még ha csak egy kitüntetett fél előtt is. Két pontosítás a tisztesség kedvéért: az anonimitás nem nyilvánosan vész el, hanem a megbízható fél felé, és a folyamat interaktív, a nyugtákat be kell kérni a felhasználóktól. A fenti mérce szerint a tulajdonság így is sérül: a becsületes birtokosok azonosítottá válnak, és gyanúba keverednek.
2011
Blazy és szerzőtársai: anonimitás egy bíróval.
Az előző munka hiányosságainak javítása, a becsületes felhasználó anonimitásának visszaadásával.
Kell hozzá egy mindent látó „bíró”. Ez a kulcs azonban nemcsak a csalót azonosítja: vele bármikor bármelyik bankjegy és felhasználó nyomon követhető. Az ár nem csökkent, hanem átalakult — egyetlen kulcs, amely az egész rendszer anonimitását felnyitja.
2015
Baldimtsi–Chase–Fuchsbauer–Kohlweiss: teljesen anonim átruházható készpénz.
Az első konstrukció, amely megbízható harmadik fél nélkül célozza meg az irodalom mindhárom anonimitási fogalmát. A tervezési célt a szerzők így írják le: „it needs to ensure that the right user is accused while the anonymity of honest owners … will be preserved” (gondoskodni kell arról, hogy a megvádolt felhasználó a valódi elkövető legyen, miközben a becsületes birtokosok anonimitása megmarad) — lényegében a fenti mérce ötödik tulajdonsága, 2015-ből.
Két ára van. A legerősebb anonimitási fogalomhoz tartozó bizonyításban utóbb hibát találtak — méghozzá a következő fejezet szerzői. A másik a szakirodalom saját értékelése: „hardly practical” (aligha gyakorlati), az építőelemek pedig „far from being implementable on constrained mobile devices” (közel sem implementálhatók korlátozott erőforrású mobileszközökön).
2021-ben Balthazar Bauer, Georg Fuchsbauer és Chen Qian a PKC konferencián bemutatta a Transferable E-Cash: A Cleaner Model and the First Practical Instantiation című munkát. Ez a konstrukció mind a hat falszifikálható tulajdonságot teljesíti. Offline véglegesítés, hardver-bizalom nélkül, korlátlan mélységű továbbadás, önleleplező kettős költés, ártatlant kímélő attribúció, és formális gyanúba keverhetetlenségi tétel — utóbbi rosszhiszemű bank és összejátszó láncrésztvevők ellen egyszerre. Az irodalom mindhárom anonimitási fogalma bizonyítva, köztük a legerősebb. Ezt a 2026-os független rendszerezés is megerősíti: a besorolása szerint a feltárás kizárólag kettős költés esetén következik be.
A tulajdonságkombináció megvalósíthatóságát tehát ők mutatták meg. Ez nem vitatható. Az oldal többi állítása attól ellenőrizhető, hogy a forrás meg van nevezve, és pontosan meg van jelölve, mi került hozzá.
Amit nem tettek meg, az szigorúan ténykategória, és három elemből áll: nincs publikált implementáció, nincs mért futásidő, és nincs görbeválasztás. Ezt három független forrás erősíti meg — a cikkre hivatkozó ACNS 2026-os munka („the performance of Bauer et al. is not reported”), a 2026-os SoK táblázata, amelyben az implementáció, a tranzakció/másodperc és a késleltetés cellája üres, valamint az első szerző saját, teljes szövegében elérhető doktori értekezése, amelyben a futásidőre, bájtméretre, prototípusra és görbére vonatkozó keresés érdemi találat nélkül fut le.
We view this as practical by current standards.
| Mutató | Bauer–Fuchsbauer–Qian 2021 | Pactena v8 |
|---|---|---|
| A fogadónak átadott fizetési adatcsomag kivét után | 19 248 bájt | ~456 bájt |
| Növekedés ugrásonként | +7 392 bájt | +48 bájt |
| A legmélyebb lánc | korlátlan mélység | ~956 bájt (tíz lépés) |
| Offline ellenőrzés | nem mért | ~12 ms |
| Implementáció, benchmark, görbeválasztás | nincs publikálva | referencia-implementáció és működő demonstrátor |
A táblázat értékei a cikk hatékonysági elemzéséből származnak, amely absztrakt csoportelem-számokban adja meg a méreteket. A szerzők által vizsgált görbére átszámítva ezek adják a fenti bájtszámokat — ugyanerre az eredményre jutott a cikkre hivatkozó szakirodalom is. A konstrukció bankjegye frissen körülbelül tizenkilenc kilobájt, és minden továbbadásnál mintegy hét kilobájttal nő; tíz lépés után nagyságrendileg kilencven kilobájt. Ez nem hiba, hanem a legerősebb anonimitási fogalom ára, amelyet a szerzők tudatosan vállaltak, és a cikkben meg is indokolnak. Az összehasonlítás alapja azért a fizetési adatcsomag és nem a bizonyíték, mert a bűnösség-bizonyítékuk 96 bájt, és nem nő a mélységgel: bizonyítékméreten mérve a két rendszer nem volna megkülönböztethető.
A különbség két ponton tudatos csere. A Pactena láncmélysége korlátos — tíz lépés, paraméterezhetően —, a Bauer–Fuchsbauer–Qian konstrukcióé nem. A Pactena magánszférája pedig tranzakciós, és a kibocsátói határon elhatárolt, nem rendszerszintű: a kereskedő nem tudja meg, ki fizetett; a fogadó a vele szemben álló felet ellenőrzi, a korábbi birtokosokról viszont semmit nem tud meg; a kibocsátó pedig csak a saját ügyfelét ismeri, elszámoláskor azt a kibocsátót, akivel el kell számolnia. A lánc közbenső felhasználói senki előtt nem tárulnak fel. A szakirodalom legerősebb anonimitási fogalma azt is megkövetelné, hogy a kibocsátó a saját kibocsátását se tudja követni; egy szabályozott, KYC-alapú rendszerben ez sem nem szükséges, sem nem kívánatos, mert a kibocsátói határon éppen elszámolhatóság kell. A csere ára viszont mérhető: a Pactena fizetési adatcsomagja ugrásonként 48 bájttal nő, nem hét kilobájttal. A megvalósíthatóságot Bauer, Fuchsbauer és Qian mutatta meg; a bevezethetőséget a Pactena.
A kilencvenes években valóban volt offline digitális készpénz, sok országban, nagy méretben. Ez a rész a legtöbb leírásból hiányzik, pedig a mai helyzet éppen ebből érthető meg.
1990-es évek
DigiCash / eCash — Chaum cége.
Bizonyíték arra, hogy a névtelen digitális fizetés működik, közönséges személyi számítógépen, biztonsági hardver nélkül.
A kiszállított termékben a bank online ellenőrizte minden bankjegyet; az offline mód „future extension” (későbbi bővítés) maradt. A cég 1998-ban csődbe ment.
1992–1995
CAFE — az EU ESPRIT-projektje, Chaum részvételével.
A korszak legkifinomultabb konstrukciója, és az egyetlen, amelynek kriptográfiai csaló-azonosítása volt: „Even if the tamper-resistance is broken, users who spend electronic money more than once are identified, and the identity of the user whose guardian was used for this fraud can be proved.” (Még ha a manipulációállóság meg is törik, az elektronikus pénzt többször elköltő felhasználók azonosíthatók, és bizonyítható annak a felhasználónak a kiléte, akinek az eszközét a csaláshoz használták.) A szerzők már 1994-ben látták, hogy a bíróság előtt megálló bizonyíthatóság a lényeg, nem a puszta felderítés.
A projekt saját szavával: „it allows just one transfer of the electronic money” (az elektronikus pénznek mindössze egyetlen továbbadását engedi meg). Egy ugrás. Nincs lánc. A projekt 1995 novemberében tervezetten lezárult, és soha nem lett belőle termék.
1990-es évek
Mondex — NatWest, később Mastercard.
Kártyáról kártyára, offline, kézből kézbe, elszámolás nélkül — a korszakában az egyetlen rendszer, amely korlátlan hosszan tudta a láncot. ITSEC E6 tanúsítvány, formális biztonsági modell, több mint egy tucat országban éles üzem.
A bizalom a chipbe költözött. A kártya nem bizonyította, hogy nem csaltak — abban bízott, hogy nem lehet. Csaló-azonosítás nincs benne: a kártya csak az utolsó tíz tranzakciót tárolta, globális auditnyom nem létezett. A korabeli kritika éppen ezt tette szóvá. Az utolsó piac 2008-ban megszűnt.
1996–2020-as évek
GeldKarte, Octopus, Proton, Chipknip, Danmønt, Quick, Moneo, Visa Cash.
Működő, elterjedt offline fizetés, több országban, néhol évtizedeken át.
Mind manipulációálló chipkártyára épül. A felhasználók közötti átvitel vagy kifejezetten kizárt — a német GeldKarte dokumentációja külön alfejezetet szentel a „Nichtübertragbarkeit von Guthaben” (az egyenleg át nem ruházhatósága) elvének —, vagy egy online alkalmazáson keresztül történik, mint az Octopusnál. Kriptográfiai csaló-azonosítás egyikben sincs; a visszaélést központi árnyékszámlák és feketelisták kezelik.
2020-as évek
A jegybankok: a digitális euró offline rétege, az e-CNY, az UPI Lite X, az e-korona kísérlet, a digitális font, a BIS Project Polaris.
Offline fizetés éles, nagy volumenű rendszerekben, szabályozott környezetben, néhol egynél több ugrással.
A biztonsági horgony mindenütt a felhasználó eszközében lévő chip, a csaló azonosítása pedig vagy hiányzik, vagy intézményi — nem kriptográfiai — úton történik. A Bank of England 2025-ös kísérletében öt szállítóból öt secure elementet használt; a Riksbank kipróbálta a kizárólag telefonra épített megoldást, és írásban elvetette.
Két mintázat, és mindkettő kitart negyven éven át. Ahol az offline fizetést komolyan vették, ott hardvert tettek alá. Ahol a matematikát választották, ott vagy nem lett belőle kiszállított rendszer, vagy a becsületesek fizették meg a csaló árát. Egyetlen történeti rendszer sem teljesítette egyszerre a többugrásos offline láncot és a kriptográfiai csaló-azonosítást: a Mondex tudta a láncot, de nem az azonosítást; a CAFE tudta az azonosítást, de nem a láncot.
A legerősebb történeti adalék a következő. Amikor David Chaum maga, 2022-ben, újra nekifutott az offline, kézről kézre járó fizetésnek, fizikai kártyához nyúlt vissza, és ezt írta: „Solutions relying only on software, including previous proposals by the present author, do not provide strong assurance of finality.” (A kizárólag szoftverre épülő megoldások — köztük a jelen szerző korábbi javaslatai — nem nyújtanak erős garanciát a véglegességre.) Az idézet kétélű, és mindkét olvasata ide tartozik. Egyfelől a terület megalapítója mondja ki, hogy a tisztán szoftveres úton addig senki nem járt sikerrel. Másfelől egy nagy tekintély állítja, hogy ez az út nem vezet sehová. A második olvasat komoly kihívás — és pontosan ezért nem volt elég a Pactena konstrukcióját megtervezni: meg is kellett mérni.
A kutatás annyit ér, amennyire ellenőrizhető. Ezért a vizsgált források névvel és terjedelemmel szerepelnek.
A második és a harmadik kutatási kör egyetlen új találatot sem hozott az első hat tulajdonságra nézve. A keresés telítődött.
Idézetek magáról a digitális pénzről és az offline fizetésről.
Each faces open challenges: complete reliance on trusted hardware, the deanonymisation of honest users in the case of double-spending, or growing transactions with each offline payment. To date, no system providing offline functionality has been implemented.
(Mindegyik nyitott kihívásokkal néz szembe: teljes ráutaltság a megbízható hardverre, a becsületes felhasználók deanonimizálása kettős költés esetén, vagy minden offline fizetéssel növekvő tranzakcióméret. A mai napig egyetlen offline működésre képes rendszert sem valósítottak meg.)
In a fully offline setting without secure hardware, double-spending cannot be prevented. … [A többugrásos mód] hinges entirely on the security of the hardware.
(Teljesen offline környezetben, biztonsági hardver nélkül a kettős költés nem akadályozható meg. … [A többugrásos mód] teljes egészében a hardver biztonságán múlik.)
Local storage settlement model — a settlement model referring to secure element (SE) in the digital euro user's devices performing the technical tasks of verification and registration of holdings…
(Helyi tárolású elszámolási modell — olyan elszámolási modell, amely a digitális euró felhasználójának eszközében lévő biztonsági elemre (SE) épül; ez végzi az egyenleg ellenőrzésének és nyilvántartásának technikai feladatait…)
All solutions used secure elements to support double spend and counterfeit prevention or to protect cryptographic key information.
(Minden megoldás biztonsági elemet használt a kettős költés és a hamisítás megelőzésének támogatására, illetve a kriptográfiai kulcsadatok védelmére.)
This was not possible as our assessment is that it was not possible to achieve adequate safety. We therefore chose to base the offline solution solely on cards.
(Erre nem volt lehetőség, mert értékelésünk szerint nem lehetett megfelelő biztonságot elérni. Ezért úgy döntöttünk, hogy az offline megoldást kizárólag kártyákra építjük.)
Any solution will depend on the tamper resistance of the user device to protect against physical and cyber attacks.
(Bármely megoldás a felhasználói eszköz manipulációállóságára fog támaszkodni a fizikai és a kibertámadásokkal szembeni védelemben.)
További két mondat pontosan azt a látszólagos dilemmát írja le, amelyre az egész kutatás irányult. A BIS: „if there are no links between devices and user identity, there would be no way to identify potentially malicious users even if malicious devices can be blocked in the system.” (Ha nincs kapcsolat az eszközök és a felhasználó személyazonossága között, a rosszhiszemű felhasználók nem azonosíthatók, még ha a rosszhiszemű eszközök kizárhatók is a rendszerből.) A Bank of England: „if double spending were to occur, there would be no way of knowing which device initiated it.” (Ha kettős költés történne, nem lehetne tudni, melyik eszköz indította.)
A jegybanki mezőny 2026-ban kizáró alternatívaként kezeli az anonimitást és a csaló azonosítását. A kriptográfiai irodalom 2021 óta tudja, hogy nem az. Ami hiányzott, az a bevezethető megvalósítás.
A tulajdonságkombináció kriptográfiai megvalósíthatóságát az akadémiai irodalom alapozta meg — Baldimtsi–Chase–Fuchsbauer–Kohlweiss 2015-ben és Bauer–Fuchsbauer–Qian 2021-ben. Ez nem vitatható. Amit a Pactena hozzátesz, az az innováció és a megvalósítás: mért méretek, mért ellenőrzési idő, referencia-implementáció és működő demo, közönséges telefonon, biztonsági hardver nélkül. A fogadónak átadott fizetési adatcsomag frissen kibocsátva ~456 bájt, a legmélyebb láncnál ~956 bájt, az ellenőrzés ~12 ezredmásodperc.
A továbbadási mélység tudatosan korlátos, tíz lépés, a magánszféra megőrzésével. A fizetési réteg külső kriptográfiai lektorálása folyamatban van; az eredményt közzétesszük. A specifikáció kész.
2026 augusztusáig nem ismert más nyilvánosan dokumentált, működő fizetési rendszer, amely ezt a tulajdonságkombinációt implementált, mért formában együtt nyújtja.
A kutatást folyamatosan futtatjuk, de ha Ön tud ilyen rendszerről, őszintén szeretnénk megismerni.